Egis Körmend

Halász Ákos a százszázalékos munkában hisz

2017-08-17

Halász Ákos neve koránt sem ismeretlen a körmendi szurkolók körében, és nem csak azóta hangzik el gyakran, amióta kiderült, hogy a fiatal irányító a Rába partján folytatja karrierjét.

Az elmúlt szezonokban egyre több lehetõséget kapott a Mecsekalján, és bizony volt, hogy épp mostani gárdája ellen jött ki neki a lépés. Elõfordult, hogy alaposan megszórt minket. Legutóbb február elsején 14 ponttal, közte két triplával és jó játékkal vette ki a részét a PVSK sima gyõzelmébõl, amit ellenünk értek el.
Most viszont már õ is piros-feketében készül az elõttünk álló feladatokra. Hogy miért? Errõl is kérdeztük, ám elõbb idézzük fel gyermekkorát, sportolói pályafutásának állomásait.

Mint Ákos elmondta, édesapja komlói, édesanyja pedig gyõri, akik mindketten jogászok, a pécsi egyetem volt a közös pont az életükben, ott ismerkedtek meg. Majd életüket Kaposváron folytatták, Ákos ott született. A Zrínyi Ilona Általános Iskolában, majd a Táncsics Mihály Gimnáziumban tanult. Kategóriájukban ezek az iskolák voltak a legjobbak a városban, ezért ott „Aranyvonalnak” nevezik, ha valaki ezt az utat járta végig. Ákos mindent a tanulásnak rendelt alá, ami nem volt véletlen, hiszen a család részérõl erõs elvárásnak számított, hogy komolyan vegye az iskolákat. Fel sem merülhetett az, hogy megelégedjenek középszerû eredménnyel. Természetesen szülei nem csak elvárták a jó teljesítményt, folyamatosan támogatták is abban, hogy ezt el tudja érni. Rendszeresen tanultak vele, kikérdezték, mindent megtettek azért, hogy segítsék a tanulásban, a tudás megszerzésében. Ráadásul úgy, hogy ez soha nem volt teher a számára, hiszen mindez szeretetteljes, családias hangulatban történt. De amúgy is ilyen Ákos mentalitása, karaktere.

Bármirõl is legyen szó, csak száz százalékkal tudja csinálni, másképp el sem tudja képzelni. Mindig igaz volt ez az életében a sportra is. Akár atlétikáról, akár fociról, úszásról, vagy épp fõ sportágáról, a kosárlabdáról legyen szó.

A kaposvári utánpótlásban végigjárta azt a bizonyos szamárlétrát, fokról fokra. Végül Fekete Ádámnál került be a felnõtt keretbe, de csak egyetlen élvonalbeli mérkõzésen kapott rövid, epizódszerepet.Hét évvel ezelõtt ment Pécsre, ahol a PTE – KTK-n szerzett közgazdászi diplomát.Itt kosárlabdázóként elõször az NB II-ben játszott, amit egyetlen vereséggel meg is nyertek, majd az NB I-B csoportjában figyelt fel rá a PVSK szakmai stábja. Srecko Sekulovic idejében került az NB I A csoportos csapathoz, ahol késõbb az addigi másodedzõ, Csirke Ferenc lett a vezetõedzõ. A történet további részét már ismerhetjük, hiszen egyre több percet, egyre fontosabb szerepet kapott, mind meghatározóbb lett a játéka a csapatban. Hogy ennek mi is láttuk kárát, arról szóltunk már. Pécsett kis költségvetéssel, a légióskeret maximális kihasználása nélkül, máshol jórészt csak epizódszerepet kapó játékosokkal is rendszeres szereplõi voltak a rájátszásoknak, és a Magyar Kupa nyolcas döntõinek. Ákos, mint mondta, rendkívül büszke minderre, a Pécsnél eltöltött éveire. Nagyon élvezte az ottani baráti, családias légkört, mégis úgy érezte, eljött az idõ a váltásra.

Szeretne bajnoki címeket, kupákat nyerni. Vonzó volt számára, hogy a FIBA kupában, és mint kiderült, az Alpok-Adria Kupában is megmutathatja magát csapatunk játékosaként, felmérheti saját határait, képességeit. Örül annak, hogy utazhat, világot láthat, és várja, hogy eddig számára csak televízióban, videókon látott játékosok ellen léphessen pályára.
Ákos úgy fogalmazott: Tudja, hogy hová érkezett. Egy patinás, nagymúltú és eredményes klubhoz, amely rendszeresen telt ház elõtt játszik saját csarnokában, és évek óta ott van a legjobb négy magyar együttes között. Különösen értékesnek tartja a 2016-os Magyar Kupa gyõzelmet és a bajnoki bronzot, illetve a legutóbbi szezon FIBA kupa menetelését. A két csoportkört, a legjobb 16 közé jutást. A döntetlent a Chalon otthonában, a két sikert a Herzlija ellen, a Minsk, a Nanterre és a Limburg felett aratott gyõzelemeket.

Mint mondta, alig várja már a rangadókat a Falco, a ZTE, a Paks, az Alba és a Szolnok ellen. Különösen várja a hazai közönség elõtti fellépéseket, ahol az itt élõk és a környezõ településekrõl, városokból érkezõk szinte bele ûzik, hajtják a gyõzelembe a csapatot.

Filozófiája, ahogy korábban utaltunk már rá az, hogy õ a befektetett munkában hisz. Mint elmondta, mindenbõl csak annyit várhatunk vissza, amennyit magunk beleteszünk. Ezért is van az, hogy mindent csak száz százalékosan érdemes csinálni. Legyen szó bármirõl, bármilyen tevékenységrõl.
Szurkolóinknak pedig a következõket üzeni: „Az elsõ hét közös munkájának tapasztalatai alapján, a társak és az edzõk hozzáállását látva úgy érzem, nem fogunk csalódást okozni, mert gyengén lehet játszani, de szív nélkül soha! Bárhol, bárki ellene mindig gyõzni akarunk!”